A ROCKBEN professzionális szerszámtároló és műhelybútor nagykereskedelmi beszállító.
A moduláris fiókos szekrények esetében a moduláris kifejezés két szinten érvényesül.
Először is, a modularitás magára a fiókok elrendezésére utal. Különböző magasságú fiókok helyezhetők el ugyanazon a szekrényen belül, így sokféle tárgyat lehet elhelyezni – a kis alkatrészektől és szerszámoktól kezdve a nagyobb méretű egységekig. Ez lehetővé teszi, hogy a tárolóhelyet pontosan a tárolt dolgokhoz igazítsuk, ahelyett, hogy mindent egységes rekeszekbe kényszerítenénk.
Másodszor, a modularitás a szekrényszerkezet egészére vonatkozik. Az azonos vagy különböző méretű szekrények egymás mellé helyezhetők, vagy nagyobb összeállításokká kombinálhatók, integrált munkapadokat, tárolófalakat vagy központosított tárolóállomásokat alkotva. Ez lehetővé teszi olyan tárolórendszerek kiépítését, amelyek különböző munkafolyamatokat támogatnak, ahelyett, hogy minden szekrényt önálló egységként kezelnénk.
A moduláris fiókos szekrények különösen alkalmasak szerszámok, főként nehezebb kéziszerszámok vagy olyan elektromos szerszámok tárolására, amelyek stabil alátámasztást és ellenőrzött hozzáférést igényelnek. A zárt fiókos kialakítás lehetővé teszi a súly biztonságos elosztását, miközben a gyakran használt szerszámok rendezetten és könnyen elővehetők.
Rendkívül hatékonyak alkatrészek és részegységek esetében is, különösen nagy sűrűségű vagy nehéz tételek esetén. Az alkatrészek fiókokban történő tárolásával és címkék vagy belső elválasztók használatával nagy mennyiségű alkatrész rendezhető el strukturált és kiszámítható módon. Ez javítja a helykihasználást, miközben csökkenti az adott tételek keresésével töltött időt.
Ezenkívül a fiókos szekrények zárt jellege segít megvédeni a tárolt tárgyakat a portól és a törmeléktől, ami különösen értékes karbantartási, megmunkálási és gyártási környezetben, ahol a tisztaság és az alkatrészek épsége fontos.
Szerkezeti szempontból a legtöbb szerszámosládát könnyű és közepes terhelések kezelésére építik, a hangsúlyt a hordozhatóságra és a kényelemre helyezve, nem pedig a hosszú távú terheléskoncentrációra vagy a nagy sűrűségű tárolásra.
A szerszámosládák jól működnek az egyéni szerelők számára, akik saját szerszámkészletüket kezelik, és mobilitást igényelnek a munkaterületen belül. Különösen hatékonyak mobil karbantartási helyzetekben, szervizhívásoknál vagy olyan környezetekben, ahol a munkavégzés helye gyakran változik.
Nem fix munkaállomásokon, ahol a tárolási igények napról napra változhatnak, a szerszámosládák praktikus és rugalmas megoldást kínálnak anélkül, hogy állandó elrendezéshez kellene kötni őket.
Problémák merülnek fel, ha a szerszámosládákat nehéz alkatrészek vagy alkatrészek tárolására használják, különösen akkor, ha a súly korlátozott számú fiókban koncentrálódik. Ez meghaladja azt a kapacitást, amelyet a legtöbb szerszámosláda hosszú ideig elbír.
Gyakran használják őket megosztott tárolórendszerként több felhasználó számára. Folyamatos, nagy gyakoriságú ipari használat esetén a szerszámosládák gyakran nehezen tudják megőrizni a rendezettségüket és a tartósságukat, mivel nem hosszú távú, központosított ipari tárolóként való működésre szolgálnak.
A polcrendszer kevésbé hatékony, ha kis alkatrészek nagy mennyiségben történő tárolására használják. A cikkek ládákban történő tárolása gyakran kihasználatlan helyhez vezet az egyes tárolókonténereken belül, míg a polcok közötti függőleges távolság tovább csökkenti az általános tárolási sűrűséget. A raktár- és tárolórendszer-tervezéssel kapcsolatos tanulmányok azt mutatják, hogy a rekeszes tárolási megoldások általában nagyobb helykihasználást eredményeznek, mint a nyitott polcrendszerek, ha kis vagy sűrű cikkeket kezelnek ( Rouwenhorst et al., 2000 ).
Ezenkívül a polcrendszerek jellemzően önálló tárolóként funkcionálnak, elkülönülve a munkaállomásoktól. Ez megnehezíti a napi munkafolyamatokba való közvetlen integrálást, mivel gyakran megköveteli a felhasználóktól, hogy egy kijelölt tárolóhelyre menjenek, ahelyett, hogy a felhasználás helyén férnének hozzá a tárgyakhoz.
Ipari szempontból a rendszerek közötti fő különbségek abban rejlenek, hogyan kezelik a terhelést, a helyet és a napi interakciót. A moduláris fiókos szekrényeket úgy tervezték, hogy támogassák a sűrű tárolást és az ismételt hozzáférést, miközben közel maradnak a felhasználási helyhez. A szerszámosládák a személyes mobilitást és a kényelmet helyezik előtérbe, de korlátozottak, ha a terhelés megnő, vagy a használat megosztottá válik. A polcrendszer láthatóságot és rugalmasságot biztosít, de gyakran a helyhatékonyságról és a munkafolyamatok integrációjáról van szó az egyszerűség kedvéért.
Ezen különbségek megértése segít biztosítani, hogy a tárolórendszereket a tényleges munka elvégzésének módja alapján válasszák ki, ne pedig pusztán a megjelenés vagy az ismertség alapján.
| Vonatkozás | Moduláris fiókos szekrény | Szerszámosláda | Polcrendszer |
|---|---|---|---|
| Terhelési viselkedés | Koncentrált és ismétlődő terhelésekhez tervezve, a súly eloszlik a fiókok között | Könnyű és közepes terhelésekhez alkalmas, korlátozott tűréshatárral a koncentrált súlyra | A polcbesorolástól függ, de a rakományok gyakran egyenetlenek és manuálisan vannak kezelve. |
| Helyhatékonyság | Nagy sűrűségű tárolás kompakt méretben | Mérsékelt hatékonyság, személyi szerszámkészletekhez optimalizálva | Alacsonyabb sűrűség, különösen akkor, ha tartályokra és függőleges térközökre van szükség |
Hozzáférhetőség | Gyors, ellenőrzött hozzáférés, áttekinthető szervezettséggel | Gyors hozzáférés egyéni felhasználók számára | A vizuális hozzáférés jó, de a visszakeresés gyakran több mozgást igényel |
Biztonság | A zárt fiókok csökkentik az esés kockázatát és védik a tartalmat | Rendeltetésszerű használatra biztonságos, de intenzív vagy megosztott használat esetén korlátozottan használható | A tárgyak leesésének és a kézi anyagmozgatási hibáknak a nagyobb kockázata |
Mielőtt bármilyen tárolórendszert választanánk, elengedhetetlen, hogy világosan megértsük, mit tárolunk és hogyan használjuk. Ez magában foglalja a tárgyak súlyát, a hozzáférés gyakoriságát, valamint azt, hogy méretükben és típusukban szabványosítottak-e. A nehéz vagy gyakran használt tárgyak egészen más igényeket támasztanak a tárolórendszerekkel szemben, mint a könnyű vagy alkalmanként használt anyagok.
Ezen tényezők korai tisztázása segít leszűkíteni annak meghatározását, hogy mely tárolási megoldások tudják reálisan támogatni a napi működést hosszú távú problémák okozása nélkül.
A tárolási döntéseknek a munkavégzés módján kell alapulniuk, nem csupán azon, hogy egy rendszer mennyit képes befogadni. Vegyük figyelembe a munkavállalóknak azt a távolságot, amelyet a tárgyak kigyűjtéséhez meg kell tenniük, hogy a szerszámok egy kézzel is elérhetők-e a feladatok során, és hogy a kezelőknek milyen gyakran kell lehajolniuk, nyújtózkodniuk vagy testtartást váltaniuk.
Még egy megfelelő kapacitású tárolórendszer is lelassíthatja a műveleteket, ha megszakítja a természetes mozgást, vagy szükségtelen kezelést igényel a rutinszerű munka során. A munkaszervezés és az ergonómia szempontjából a szükségtelen mozgás, a nagy távolságok és a kényelmetlen testtartások köztudottan negatívan befolyásolják a termelékenységet és növelik a fáradtságot ( Niebel & Freivalds, 2009 ).
A tárolóegységek egyenkénti kiválasztása helyett fontos az átfogó elrendezésben gondolkodni. Ez magában foglalja, hogy milyen könnyen bővíthető vagy átalakítható a rendszer, hogyan támogatja a biztonságos napi használatot, és milyen szintű karbantartásra lesz szükség az idő múlásával. A létesítménytervezési módszertanok hangsúlyozzák, hogy a tárolóhelyeket és a berendezéseket egy integrált elrendezés részeként kell kiválasztani, amely követi az anyag- és munkafolyamatot, nem pedig elszigetelt egységként ( Muther, 1973 ).
Egy jól megtervezett elrendezés lehetővé teszi a tárolási lehetőségek fejlesztését a munkaterülettel együtt, minimalizálva a jövőbeni módosításokat, miközben fenntartja a hatékonyságot és a biztonságot a változó működési igények mellett.
A dedikált tárolóhelyeken a polcrendszereket gyakran párosítják fiókos szekrényekkel. A polcok nagy vagy terjedelmes tárgyakhoz, a fiókos szekrények pedig kicsi, sűrű vagy nehéz alkatrészekhez használhatók, amelyek jobb rendszerezést és védelmet igényelnek.
A munkaterületeken a tárolás általában szorosabban kötődik magához a munkaállomáshoz. A szerszámos kocsikat gyakran a mobil munkaállomások mellé helyezik, hogy a kezelővel együtt mozgatandó kéziszerszámokat tárolják bennük, míg a fiókos szekrényeket fix munkaállomások, például munkapadok vagy anyagfelvételi pontok mellett helyezik el, hogy nagyszámú apró alkatrészt rendezett és könnyen hozzáférhető módon tároljanak.
A jól megtervezett elrendezés lehetővé teszi a tárolási lehetőségek fejlődését a munkaterülettel együtt, támogatva a biztonságos napi használatot, miközben minimalizálja a jövőbeni módosításokat és a hosszú távú karbantartást a változó működési igények miatt.
A tárolási döntések jelentős hatással vannak a napi hatékonyságra és a helykihasználásra. Tapasztalataink szerint a múltban előfordult már, hogy rossz tárolási rendszert választottunk, amely túl sok alapterületet foglalt el, és a napi műveletek során túlzott anyagmozgatást okozott, amit széles körben nem értéket teremtő tevékenységként tartanak számon, növeli a munkaidőt és csökkenti a működési hatékonyságot ( Tompkins et al., 2010 ).